| Chapter 23 |
1 | Felele pedig Jób, és monda:
|
2 | Még most is keserû az én beszédem; súlyosabb rajtam a csapás, ha panaszkodom.
|
3 | Oh ha tudnám, hogy megtalálom õt, elmennék szinte az õ székéig.
|
4 | Elébe terjeszteném ügyemet, számat megtölteném mentõ erõsségekkel.
|
5 | Hadd tudnám meg, mely szavakkal felelne nékem; hadd érteném meg, mit szólana hozzám.
|
6 | Vajjon erejének nagy volta szerint perelne-é velem? Nem; csak figyelmezne reám!
|
7 | Ott egy igaz perelne õ vele; azért megszabadulhatnék birámtól örökre!
|
8 | Ámde kelet felé megyek és nincsen õ, nyugot felé és nem veszem õt észre.
|
9 | Bal kéz felõl cselekszik, de meg nem foghatom; jobb kéz felõl rejtõzködik és nem láthatom.
|
10 | De õ jól tudja az én utamat. Ha megvizsgálna engem, úgy kerülnék ki, mint az arany.
|
11 | Lábam az õ nyomdokát követte; utát megõriztem és nem hajoltam el.
|
12 | Az õ ajakinak parancsolatától sem tértem el; szájának beszédeit többre becsültem, mint életem táplálékát.
|
13 | Õ azonban [megmarad] egy mellett. Kicsoda téríthetné el õt? És a mit megkiván lelke, azt meg is teszi.
|
14 | Bizony végbe viszi, a mi felõlem elrendeltetett, és ilyen még sok van õ nála.
|
15 | Azért rettegek az õ színe elõtt, és ha csak rá gondolok is, félek tõle.
|
16 | Mert Isten félemlítette meg az én szívemet, a Mindenható rettentett meg engem.
|
17 | Miért is nem pusztultam el e sötétség elõtt, vagy miért nem takarta el elõlem e homályt?!
|