| Chapter 37 |
1 | Halljátok meg figyelmetesen az ő hangjának dörgését, és a zúgást, a mely az ő szájából kijön!
|
2 | Az egész ég alatt szétereszti azt, és villámát is a földnek széléig.
|
3 | Utána hang zendül, az ő fenségének hangjával mennydörög, s nem tartja vissza azt, ha szava megzendült.
|
4 | Isten az ő szavával csudálatosan mennydörög, és nagy dolgokat cselekszik, úgy hogy nem érthetjük.
|
5 | Mert azt mondja a hónak: Essél le a földre! És a zápor-esőnek és a zuhogó zápornak: [Szakadjatok].
|
6 | Minden ember kezét lepecsétli, hogy megismerje minden halandó, hogy az ő műve.
|
7 | Akkor a vadállat az ő tanyájára húzódik, és az ő barlangjában marad.
|
8 | Rejtekéből előjön a vihar, és az északi szelektől a fagy.
|
9 | Isten lehellete által támad a jég, és szorul össze a víznek szélessége.
|
10 | Majd nedvességgel öntözi meg a felleget, s áttöri a borulatot az ő villáma.
|
11 | És az köröskörül forog az ő vezetése alatt, hogy mindazt megtegyék, a mit parancsol nékik, a föld kerekségének színén.
|
12 | Vagy ostorul, ha földjének úgy kell, vagy áldásul juttatja azt.
|
13 | Vedd ezt füledbe Jób, állj meg és gondold meg az Istennek csudáit.
|
14 | Megtudod-é, mikor rendeli azt rájok az Isten, hogy villanjon az ő felhőjének villáma?
|
15 | Tudod-é, hogy miként lebegnek a felhők, [vagy] a tökéletes tudásnak csudáit [érted-é?]
|
16 | Miképen melegülnek át ruháid, mikor nyugton van a föld a déli széltől?
|
17 | Vele együtt terjesztetted-é ki az eget, a mely szilárd, mint az aczéltükör?
|
18 | Mondd meg nékünk, mit szóljunk néki? A setétség miatt semmit sem kezdhetünk.
|
19 | Elbeszélik-é néki, ha szólok? Ha elmondaná valaki: bizony vége volna!
|
20 | Néha nem látják a napot, bár az égen ragyog; de szél fut át [rajta] és kiderül.
|
21 | Észak felől arany[színű világosság] támad, Isten körül félelmetes dicsőség.
|
22 | Mindenható! Nem foghatjuk meg őt; nagy az ő hatalma és ítélő ereje, és a tiszta igazságot el nem nyomja.
|
23 | Azért rettegjék őt az emberek; a [kevély] bölcsek közül nem lát ő egyet sem.
|