| Chapter 16 |
1 | Dávid miktámja. &Tarts meg engem Istenem, mert benned bízom.
|
2 | Ezt mondom az Úrnak: Én Uram vagy te; feletted való jóm nincsen.
|
3 | A szentekben, a kik e földön vannak és a felségesekben, bennök van minden gyönyörűségem.
|
4 | Megsokasodnak fájdalmaik, a kik más [isten után] sietnek; nem áldozom meg véres italáldozatjokat és nem veszem nevöket ajkaimra.
|
5 | Az Úr az én osztályos részem és poharam; te támogatod az én sorsomat.
|
6 | Az én részem kies helyre esett, nyilván szép örökség jutott nékem.
|
7 | Áldom az Urat, a ki tanácsot adott nékem; még éjjel is oktatnak engem az én veséim.
|
8 | Az Úrra néztem szüntelen; mert jobb kezem felől van, meg nem rendülök.
|
9 | Azért örül az én szívem és örvendez az én lelkem; testem is biztosságban lakozik.
|
10 | Mert nem hagyod lelkemet a Seolban; nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson.
|
11 | Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van tenálad; a te jobbodon gyönyörűségek vannak örökké.
|