| Chapter 22 |
1 | Az éneklõmesternek az ajjelethassakhar szerint; Dávid zsoltára.
|
2 | Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Távol van megtartásomtól jajgatásomnak szava.
|
3 | Én Istenem, kiáltok nappal, de nem hallgatsz meg; éjjel is és nincs nyugodalmam.
|
4 | Pedig te szent vagy, a ki Izráel dícséretei között lakozol.
|
5 | Benned bíztak atyáink; bíztak és te megszabadítottad õket.
|
6 | Hozzád kiáltottak és megmenekültek; benned bíztak és nem szégyenültek meg.
|
7 | De én féreg vagyok s nem férfiú; embereknek csúfja és a nép útálata.
|
8 | A kik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják fejöket:
|
9 | Az Úrra bízta magát, mentse meg õt; szabadítsa meg õt, hiszen gyönyörködött benne!
|
10 | Mert te hoztál ki engem az anyám méhébõl, [és ]biztattál engem anyámnak emlõin.
|
11 | Születésem óta a te gondod voltam; anyám méhétõl fogva te voltál Istenem.
|
12 | Ne légy messze tõlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, a ki segítsen.
|
13 | Tulkok sokasága kerített be engem, körülfogtak engem Básán bikái.
|
14 | Feltátották rám szájokat, mint a ragadozó és ordító oroszlán.
|
15 | Mint a víz, úgy kiöntettem; csontjaim mind széthullottak; szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belsõ részeim között.
|
16 | Erõm kiszáradt, mint cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, és a halál porába fektetsz engemet.
|
17 | Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat.
|
18 | Megszámlálhatnám minden csontomat, õk pedig csak néznek [s] bámulnak rám.
|
19 | Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek.
|
20 | De te, Uram, ne légy messze tõlem; én erõsségem, siess segítségemre.
|
21 | Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, s az én egyetlenemet a kutyák körmeibõl.
|
22 | Ments meg engem az oroszlán torkából, és a bivalyok szarvai közül hallgass meg engem.
|
23 | Hadd hirdessem nevedet atyámfiainak, és dicsérjelek téged a gyülekezetben.
|
24 | Ti, a kik félitek az Urat, dicsérjétek õt! Jákób minden ivadékai dicsõítsétek õt, és féljétek õt Izráel minden magzata!
|
25 | Mert nem veti meg és nem útálja meg a szegény nyomorúságát; és nem rejti el az õ orczáját elõle, és mikor kiált hozzá, meghallgatja.
|
26 | Felõled lesz dicséretem a nagy gyülekezetben. Az én fogadásaimat megadom azok elõtt, a kik félik õt.
|
27 | Esznek a nyomorultak és megelégesznek, dicsérik az Urat, a kik õt keresik. Éljen szívetek örökké!
|
28 | Megemlékeznek és megtérnek az Úrhoz a föld minden határai, és leborul elõtted a pogányok minden nemzetsége.
|
29 | Mert az Úré a királyi hatalom, uralkodik a pogányokon is.
|
30 | Esznek és leborulnak a föld gazdagai mind; õ elõtte hajtanak térdet, a kik a porba hullanak, és a ki életben nem tarthatja lelkét.
|
31 | Õt szolgálják a fiak, az Úrról beszélnek az utódoknak.
|
32 | Eljõnek s hirdetik az õ igazságát az õ utánok való népnek, hogy ezt cselekedte!
|