| Chapter 39 |
1 | Az éneklõmesternek Jeduthunnak, Dávid zsoltára.
|
2 | Mondám: nosza vigyázok útaimra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel; megzabolázom szájamat, a míg elõttem van a hitetlen.
|
3 | Elnémultam, vesztegléssel hallgattam a jóról, de fájdalmam felzaklatódott.
|
4 | Fölhevült bennem az én szívem, gondolatomban tûz gerjede fel, így szólék [azért] az én nyelvemmel:
|
5 | Jelentsd meg Uram az én végemet és napjaim mértékét, mennyi az? Hadd tudjam, hogy milyen múlandó vagyok.
|
6 | Ímé tenyérnyivé tetted napjaimat, és az én életem te elõtted, mint a semmi. Bizony merõ hiábavalóság minden ember, akárhogyan áll is! Szela.
|
7 | Bizony árnyékként jár az ember; bizony csak hiába szorgalmatoskodik; rakásra gyûjt, de nem tudja, ki takarítja be azokat!
|
8 | Most azért, mit reméljek, oh Uram?! Te benned van bizodalmam.
|
9 | Ments ki engem minden álnokságomból; ne tégy engem bolondok csúfjává!
|
10 | Megnémultam, nem nyitom fel szájamat, mert te cselekedted.
|
11 | Vedd le rólam a te ostorodat; kezed fenyítéke miatt elenyészem én.
|
12 | Mikor a bûn miatt büntetéssel fenyítesz valakit, elemészted, mint moly, az õ szépségét. Bizony merõ hiábavalóság minden ember. Szela.
|
13 | Halld meg Uram az én könyörgésemet, figyelmezzél kiáltásomra, könyhullatásomra ne vesztegelj; mert én jövevény vagyok te nálad, zsellér, mint minden én õsöm.
|
14 | Ne nézz reám, hadd enyhüljek meg, mielõtt elmegyek és nem leszek többé!
|