| Chapter 94 |
1 | Uram, bosszúállásnak Istene! Bosszúállásnak Istene, jelenj meg!
|
2 | Emelkedjél fel te, földnek birája, fizess meg a kevélyeknek!
|
3 | A hitetlenek, Uram, meddig még, meddig örvendeznek még a hitetlenek?
|
4 | Piszkolódnak, keményen szólnak; kérkednek mindnyájan a hamisság cselekedői.
|
5 | A te népedet Uram tapossák, és nyomorgatják a te örökségedet.
|
6 | Az özvegyet és jövevényt megölik, az árvákat is fojtogatják.
|
7 | És ezt mondják: Nem látja az Úr, és nem veszi észre a Jákób Istene!
|
8 | Eszméljetek ti bolondok a nép között! És ti balgatagok, mikor tértek eszetekre?
|
9 | A ki a fület plántálta, avagy nem hall-é? És a ki a szemet formálta, avagy nem lát-é?
|
10 | A ki megfeddi a népeket, avagy nem fenyít-é meg? Ő, a ki az embert tudományra tanítja:
|
11 | Az Úr tudja az embernek gondolatjait, hogy azok hiábavalók.
|
12 | Boldog ember az, a kit te megfeddesz Uram, és a kit megtanítasz a te törvényedre;
|
13 | Hogy nyugalmat adj annak a veszedelem napján, míg megásták a vermet a hitetlennek!
|
14 | Bizony nem veti el az Úr az ő népét, és el nem hagyja az ő örökségét!
|
15 | Mert igazságra fordul vissza az ítélet, és utána mennek mind az igazszívűek.
|
16 | Kicsoda támad fel én mellettem a gonoszok ellen? Kicsoda áll mellém a hamisság cselekedők ellen?
|
17 | Ha az Úr nem lett volna segítségül nékem: már-már ott lakoznék lelkem a csendességben.
|
18 | Mikor azt mondtam: Az én lábam eliszamodott: a te kegyelmed, Uram, megtámogatott engem.
|
19 | Mikor megsokasodtak bennem az én aggódásaim: a te vígasztalásaid megvidámították az én lelkemet.
|
20 | Van-é köze te hozzád a hamisság székének, a mely nyomorúságot szerez törvény színe alatt?
|
21 | Egybegyülekeznek az igaznak lelke ellen, és elkárhoztatják az ártatlannak vérét.
|
22 | De kőváram lőn én nékem az Úr, és az én Istenem az én oltalmamnak kősziklája;
|
23 | És visszafordítja reájok az ő álnokságukat, és az ő gonoszságukkal veszti el őket; elveszti őket az Úr, a mi Istenünk.
|