| Chapter 109 |
1 | Az éneklőmesternek, Dávidé; zsoltár. &Én dicséretemnek Istene, ne hallgass!
|
2 | Mert a gonosznak szája és az álnokságnak szája felnyilt ellenem, hazug nyelvvel beszélnek én velem.
|
3 | És körülvesznek engem gyűlölséges beszédekkel, és ostromolnak engem ok nélkül.
|
4 | Szeretetemért ellenkeznek velem, én pedig imádkozom.
|
5 | Roszszal fizetnek nékem a jóért, és gyűlölséggel az én szeretetemért.
|
6 | Állíts fölibe gonoszt, és vádló álljon az ő jobb keze felől.
|
7 | Mikor törvénykezik, mint gonosz jőjjön ki; még az imádsága is bűnné legyen.
|
8 | Életének napjai kevesek legyenek, és a hivatalát más foglalja el.
|
9 | Fiai legyenek árvákká, a felesége pedig özvegygyé.
|
10 | És bujdossanak az ő fiai és kolduljanak, és elpusztult helyeiktől távol keressenek [eledelt.]
|
11 | Foglalja le minden jószágát az uzsorás, és idegenek ragadozzák el szerzeményét.
|
12 | Ne legyen néki, a ki kegyelmet mutasson [iránta,] és ne legyen, a ki könyörüljön az ő árváin!
|
13 | Veszszen ki az ő maradéka; a második nemzedékben töröltessék el a nevök!
|
14 | Atyáinak álnoksága emlékezetben legyen az Úr előtt, és anyjának bűne el ne töröltessék!
|
15 | Mindenkor az Úr előtt legyenek, és emlékezetök is veszszen ki e földről,
|
16 | A miatt, hogy nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon és üldözte a szegény és nyomorult embert, és a megkeseredett szívűt, hogy megölje.
|
17 | Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el őt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozék az el ő tőle.
|
18 | Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az ő csontjaiba, mint az olaj.
|
19 | Legyen az néki palástul, a melybe beburkolódzik, és övül, a melylyel mindenkor övezze magát.
|
20 | Ez legyen jutalmok az Úrtól az én vádolóimnak, és a kik rosszat beszélnek az én lelkemre.
|
21 | De te, én Uram, Istenem, bánj velem a te nevedért; mivelhogy jó a te kegyelmed, szabadíts meg engem!
|
22 | Mert szegény és nyomorult vagyok én, még a szívem is megsebesíttetett én bennem.
|
23 | Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az ő megnyúlásakor; ide s tova hányattatom, mint a sáska.
|
24 | Térdeim tántorognak az éhségtől, és testem megfogyatkozott a kövérségtől.
|
25 | Sőt gyalázatossá lettem előttök; ha látnak engem, fejöket csóválják.
|
26 | Segíts meg engem, Uram Isten; szabadíts meg engem a te kegyelmed szerint!
|
27 | Hadd tudják meg, hogy a te kezed [munkája] ez, hogy te cselekedted ezt, Uram!
|
28 | Átkozzanak ők, de te áldj meg! Feltámadnak, de szégyenüljenek meg és örvendezzen a te szolgád.
|
29 | Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, és burkolózzanak szégyenökbe, mint egy köpenybe!
|
30 | Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem őt a sokaság közepette!
|
31 | Mert jobb keze felől áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, a kik elítélik annak lelkét.
|