| Chapter 6 |
1 | Szép vagy én mátkám, mint Tirsa [városa,] &kedves, mint Jeruzsálem, &rettenetes, mint a zászlós tábor.
|
2 | Fordítsd el a te szemeidet én tőlem, &mert azok megzavarnak engem. &A te hajad olyan, mint a kecskéknek nyája, &melyek a Gileádról szállanak alá.
|
3 | A te fogaid hasonlók a juhok nyájához, &melyek feljőnek a fördőből, &melyek mind kettősöket ellenek, &és meddő azok között nincsen.
|
4 | Mint a pomagránát darabja a te vakszemed, &a te fátyolod alatt.
|
5 | Hatvanan vannak a királynék, &és nyolczvanan az ágyasok &és számtalan a leányzó.
|
6 | És az én galambom, az én tökéletesem, &az ő anyjának egyetlenegye, &az ő szülőjének választottja. &Látják a leányok, és boldognak mondják őt, &a királynéasszonyok és az ágyasok, és dicsérik őt.
|
7 | Kicsoda az, a ki úgy láttatik mintegy hajnal, &szép, mint a hold, tiszta, mint a nap, &rettenetes, mint a zászlós tábor?
|
8 | A diófás kertekbe mentem vala alá, &hogy a völgynek zöld fűveit lássam; &hogy megnézzem, ha fakad-é a szőlő, &és a pomagránátfák virágzanak-é?
|
9 | Nem tudtam, hogy az én elmém ültete engem &az én nemes népemnek díszhintajába.
|
10 | Térj meg, oh Sulamit! &térj meg, térj meg, hogy nézzünk téged! &Mit néztek Sulamiton? &mintegy Machanaimbeli körtánczot!
|