| Chapter 27 |
1 | Mikor pedig reggel lõn, tanácsot tartának mind a fõpapok és a nép vénei Jézus ellen, hogy õt megöljék.
|
2 | És megkötözvén õt, elvivék, és átadák õt Ponczius Pilátusnak a helytartónak.
|
3 | Akkor látván Júdás, a ki õt elárulá, hogy elítélték õt, megbánta dolgát, és visszavivé a harmincz ezüst pénzt a fõpapoknak és a véneknek,
|
4 | Mondván: Vétkeztem, hogy elárultam az ártatlan vért. Azok pedig mondának: Mi közünk hozzá? Te lássad.
|
5 | Õ pedig eldobván az ezüst pénzeket a templomban, eltávozék; és elmenvén felakasztá magát.
|
6 | A fõpapok pedig felszedvén az ezüst pénzeket, mondának: Nem szabad ezeket a templom kincsei közé tennünk, mert vérnek ára.
|
7 | Tanácsot ülvén pedig, megvásárlák azon a fazekasnak mezejét idegenek számára való temetõnek.
|
8 | Ezért hívják ezt a mezõt vérmezejének mind e mai napig.
|
9 | Ekkor teljesedék be a Jeremiás próféta mondása, a ki így szólott: És vevék a harmincz ezüst pénzt, a megbecsültnek árát, a kit Izráel fiai részérõl megbecsültek,
|
10 | És adák azt a fazekas mezejéért, a mint az Úr rendelte volt nékem.
|
11 | Jézus pedig ott álla a helytartó elõtt; és kérdezé õt a helytartó, mondván: Te vagy-é a zsidók királya? Jézus pedig monda néki: Te mondod.
|
12 | És mikor vádolák õt a fõpapok és a vének, semmit sem felele.
|
13 | Akkor monda néki Pilátus: Nem hallod-é, mily sok bizonyságot tesznek ellened?
|
14 | És nem felele néki egyetlen szóra sem, úgy hogy a helytartó igen elcsodálkozék.
|
15 | Ünnepenként pedig egy foglyot szokott szabadon bocsátani a helytartó a sokaság kedvéért, a kit akarának.
|
16 | Vala pedig akkor egy nevezetes foglyuk, a kit Barabbásnak hívtak.
|
17 | Mikor azért egybegyülekezének, monda nékik Pilátus: Melyiket akarjátok hogy elbocsássam néktek: Barabbást-é, vagy Jézust, a kit Krisztusnak hívnak?
|
18 | Mert jól tudja vala, hogy irigységbõl adák õt kézbe.
|
19 | A mint pedig õ az ítélõszékben ül vala, külde õ hozzá a felesége, ezt üzenvén: Ne avatkozzál amaz igaz ember dolgába; mert sokat szenvedtem ma álmomban õ miatta.
|
20 | A fõpapok és vének pedig reá beszélék a sokaságot, hogy Barabbást kérjék ki, Jézust pedig veszítsék el.
|
21 | Felelvén pedig a helytartó, monda nékik: A kettõ közül melyiket akarjátok, hogy elbocsássam néktek? Azok pedig mondának: Barabbást.
|
22 | Monda nékik Pilátus: Mit cselekedjem hát Jézussal, a kit Krisztusnak hívnak? Mindnyájan mondának: Feszíttessék meg!
|
23 | A helytartó pedig monda: Mert mi rosszat cselekedett? Azok pedig még inkább kiáltoznak vala, mondván: Feszíttessék meg!
|
24 | Pilátus pedig látván, hogy semmi sem használ, hanem még nagyobb háborúság támad, vizet vévén, megmosá kezeit a sokaság elõtt, mondván: Ártatlan vagyok ez igaz embernek vérétõl; ti lássátok!
|
25 | És felelvén az egész nép, monda: Az õ vére mi rajtunk és a mi magzatainkon.
|
26 | Akkor elbocsátá nékik Barabbást; Jézust pedig megostoroztatván, kezökbe adá, hogy megfeszíttessék.
|
27 | Akkor a helytartó vitézei elvivék Jézust az õrházba, és oda gyûjték hozzá az egész csapatot.
|
28 | És levetkeztetvén õt, bíbor palástot adának reá.
|
29 | És tövisbõl fonott koronát tõnek a fejére, és nádszálat a jobb kezébe; és térdet hajtva elõtte, csúfolják vala õt, mondván: Üdvöz légy zsidóknak királya!
|
30 | És mikor megköpdösék õt, elvevék a nádszálat, és a fejéhez verdesik vala.
|
31 | És miután megcsúfolták, levevék róla a palástot és az õ maga ruháiba öltözteték; és elvivék, hogy megfeszítsék õt.
|
32 | Kifelé menve pedig találkozának egy czirénei emberrel, a kit Simonnak hívnak vala; ezt kényszeríték, hogy vigye az õ keresztjét.
|
33 | És mikor eljutának arra a helyre, a melyet Golgothának, azaz koponya helyének neveznek,
|
34 | Méreggel megelegyített eczetet adának néki inni; és megízlelvén, nem akara inni.
|
35 | Minek utána pedig megfeszíték õt, eloszták az õ ruháit, sorsot vetvén; hogy beteljék a próféta mondása: Megosztozának az én ruháimon, és az én köntösömre sorsot vetének.
|
36 | És leülvén, ott õrzik vala õt.
|
37 | És feje fölé illeszték az õ kárhoztatásának okát, oda írván: Ez Jézus, a zsidók királya.
|
38 | Akkor megfeszítének vele együtt két latrot, egyiket jobbkéz felõl, és a másikat balkéz felõl.
|
39 | Az arramenõk pedig szidalmazzák vala õt, fejüket hajtogatván.
|
40 | És ezt mondván: Te, ki lerontod a templomot és harmadnapra fölépíted, szabadítsd meg magadat; ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztrõl!
|
41 | Hasonlóképen a fõpapok is csúfolódván az írástudókkal és a vénekkel egyetemben, ezt mondják vala:
|
42 | Másokat megtartott, magát nem tudja megtartani. Ha Izráel királya, szálljon le most a keresztrõl, és majd hiszünk néki.
|
43 | Bízott az Istenben; mentse meg most õt, ha akarja; mert azt mondta: Isten Fia vagyok.
|
44 | A kiket vele együtt feszítének meg, a latrok is ugyanazt hányják vala szemére.
|
45 | Hat órától kezdve pedig sötétség lõn mind az egész földön, kilencz óráig.
|
46 | Kilencz óra körül pedig nagy fenszóval kiálta Jézus, mondván: ELI, ELI! LAMA SABAKTÁNI? azaz: Én Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet?
|
47 | Némelyek pedig az ott állók közül, a mint ezt hallák, mondának: Illést hívja ez.
|
48 | És egy közülök azonnal oda futamodván, egy szivacsot võn, és megtöltvén eczettel és egy nádszálra tûzvén, inni ád vala néki.
|
49 | A többiek pedig ezt mondják vala: Hagyd el, lássuk eljõ-é Illés, hogy megszabadítsa õt?
|
50 | Jézus pedig ismét nagy fenszóval kiáltván, kiadá lelkét.
|
51 | És ímé a templom kárpítja fölétõl aljáig ketté hasada; és a föld megindula, és a kõsziklák megrepedezének;
|
52 | És a sírok megnyílának, és sok elhúnyt szentnek teste föltámada.
|
53 | És kijövén a sírokból, a Jézus föltámadása után bementek a szent városba, és sokaknak megjelenének.
|
54 | A százados pedig és a kik õ vele õrizték vala Jézust, látván a földindulást és a mik történtek vala, igen megrémülének, mondván: Bizony, Istennek Fia vala ez!
|
55 | Sok asszony vala pedig ott, a kik távolról szemlélõdnek vala, a kik Galileából követték Jézust, szolgálván néki;
|
56 | Ezek közt volt Mária Magdaléna, és Mária a Jakab és Józsé anyja, és a Zebedeus fiainak anyja.
|
57 | Mikor pedig beesteledék, eljöve egy gazdag ember Arimathiából, név szerint József, a ki maga is tanítványa volt Jézusnak;
|
58 | Ez Pilátushoz menvén, kéri vala a Jézus testét. Akkor parancsolá Pilátus, hogy adják át a testet.
|
59 | És magához vévén József a testet, begöngyölé azt tiszta gyolcsba,
|
60 | És elhelyezé azt a maga új sírjába, a melyet a sziklába vágatott: és a sír szájára egy nagy követ hengerítvén, elméne.
|
61 | Ott vala pedig Mária Magdaléna és a másik Mária, a kik a sír átellenében ülnek vala.
|
62 | Másnap pedig, a mely péntek után következik, egybegyûlének a fõpapok és a farizeusok Pilátushoz,
|
63 | Ezt mondván: Uram, emlékezünk, hogy az a hitetõ még életében azt mondotta volt: Harmadnapra föltámadok.
|
64 | Parancsold meg azért, hogy õrizzék a sírt harmadnapig, ne hogy az õ tanítványai odamenvén éjjel, ellopják õt és azt mondják a népnek: Feltámadott a halálból; és az utolsó hitetés gonoszabb legyen az elsõnél.
|
65 | Pilátus pedig monda nékik: Van õrségetek; menjetek, õríztessétek, a mint tudjátok.
|
66 | Õk pedig elmenvén, a sírt õrizet alá helyezék, lepecsételvén a követ, az õrséggel.
|