Hungarian Bible

Mark 8

Mark

Return to Index

Chapter 9

1

 

   Azután monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy vannak némelyek az itt állók között, a kik nem kóstolnak addig halált, a míg meg nem látják, hogy az Isten országa eljött hatalommal. 

 

 


2

 

   És hat nap múlva magához vevé Jézus Pétert és Jakabot és Jánost, és felvivé őket csupán magukban egy magas hegyre. És elváltozék előttük; 

 

 


3

 

   És a ruhája fényes lőn, igen fehér, mint a hó, mihez hasonlót a ruhafestő e földön nem fehéríthet. 

 

 


4

 

   És megjelenék nékik Mózes Illéssel együtt, és beszélnek vala Jézussal. 

 

 


5

 

   Péter pedig megszólalván, monda Jézusnak: Mester, jó nékünk itt lenni: csináljunk azért három hajlékot, néked egyet, Mózesnek is egyet, Illésnek is egyet. 

 

 


6

 

   De nem tudja vala mit beszél, mivelhogy megrémülének. 

 

 


7

 

   És felhő támada, mely őket befogá, és a felhőből szózat jöve, mondván: Ez az én szerelmes Fiam; őt hallgassátok. 

 

 


8

 

   És mikor nagyhirtelen körültekintének, senkit sem látának többé maguk körül, egyedül a Jézust. 

 

 


9

 

   Mikor pedig a hegyről leszállának, megparancsolá nékik, hogy senkinek se beszéljék el, a mit láttak vala, csak a mikor az embernek Fia a halálból feltámad. 

 

 


10

 

   És ezt a szót megtarták magukban, tudakozván egymás között, mit tesz a halálból feltámadni? 

 

 


11

 

   És megkérdezék őt, mondván: Miért mondják az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljőnie? 

 

 


12

 

   Ő pedig felelvén, monda nékik: Illés ugyan előbb eljövén helyre állít mindent; de hogyan van az embernek Fiáról megírva, hogy sokat kell szenvednie és megvettetnie? 

 

 


13

 

   De mondom néktek, hogy Illés is eljött, és azt cselekedték vele, a mit akartak, a mint meg van írva ő felőle. 

 

 


14

 

   És mikor a tanítványokhoz ment vala, nagy sokaságot láta körülöttök, és írástudókat, a kik azokkal versengenek vala. 

 

 


15

 

   És az egész sokaság meglátván őt, azonnal elálmélkodék, és hozzásietvén köszönté őt. 

 

 


16

 

   Ő pedig megkérdezé az írástudókat: Mit versengetek ezekkel? 

 

 


17

 

   És felelvén egy a sokaságból, monda: Mester, ide hoztam hozzád az én fiamat, a kiben néma lélek van. 

 

 


18

 

   És a hol csak előfogja, szaggatja őt; ő pedig tajtékot túr, a fogát csikorgatja, és elfonnyad. Mondám hát tanítványaidnak, hogy űzzék ki azt, de nem tudták. 

 

 


19

 

   Ő pedig felelvén néki, monda: Óh hitetlen nemzetség, meddig leszek még veletek? Meddig szenvedlek még titeket? Hozzátok őt hozzám. 

 

 


20

 

   És hozzá vivék azt; és mihelyt ő meglátta azt, a lélek azonnal szaggatá azt; és leesvén a földre, tajtékot túrván fetreng vala. 

 

 


21

 

   És megkérdezé az atyját: Mennyi ideje, hogy ez esett rajta? Az pedig monda: Gyermeksége óta. 

 

 


22

 

   És gyakorta veté őt tűzbe is, vízbe is, hogy elveszítse őt; de ha valamit tehetsz, légy segítségül nékünk, könyörülvén rajtunk. 

 

 


23

 

   Jézus pedig monda néki: Ha hiheted azt, minden lehetséges a hívőnek. 

 

 


24

 

   A gyermek atyja pedig azonnal kiáltván, könnyhullatással monda: Hiszek Uram! Légy segítségül az én hitetlenségemnek. 

 

 


25

 

   Jézus pedig mikor látta vala, hogy a sokaság még inkább összetódul, megdorgálá a tisztátalan lelket, mondván néki: Te néma és siket lélek, én parancsolom néked, menj ki belőle, és többé belé ne menj! 

 

 


26

 

   És kiáltás és erős szaggatás között kiméne; az pedig olyan lőn, mint egy halott, annyira, hogy sokan azt mondják vala, hogy meghalt. 

 

 


27

 

   Jézus pedig megfogván kezét, fölemelé; és az fölkele. 

 

 


28

 

   Mikor pedig bement vala a házba, tanítványai megkérdezék őt külön: Mi miért nem űzhettük ki azt? 

 

 


29

 

   Ő pedig monda nékik: Ez a faj semmivel sem űzhető ki, csupán könyörgéssel és bőjtöléssel. 

 

 


30

 

   És onnét kimenvén, Galileán mennek vala át; és nem akará, hogy valaki megtudja. 

 

 


31

 

   Mert tanítja vala tanítványait, és ezt mondja vala nékik: Az embernek Fia az emberek kezébe adatik, és megölik őt; de ha megölték, harmadnapra föltámad. 

 

 


32

 

   De ők nem értik vala e mondást, és féltek őt megkérdezni. 

 

 


33

 

   És elméne Kapernaumba. És odahaza megkérdezé őket: Mi felett vetekedtetek egymással az úton? 

 

 


34

 

   De ők hallgatának, mert egymás között a felett vetekedtek vala az úton, ki a nagyobb? 

 

 


35

 

   És leülvén, odaszólítá a tizenkettőt, és monda nékik: Ha valaki első akar lenni, legyen mindenek között utolsó és mindeneknek szolgája. 

 

 


36

 

   És előfogván egy gyermeket, közéjök állatá azt; és ölébe vévén azt, monda nékik: 

 

 


37

 

   A ki az ilyen gyermekek közül egyet befogad az én nevemben, engem fogad be; és a ki engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, a ki engem elbocsátott. 

 

 


38

 

   János pedig felele néki, mondván: Mester, látánk valakit, a ki a te neveddel ördögöket űz, a ki nem követ minket; és eltiltók őt, mivelhogy nem követ minket. 

 

 


39

 

   Jézus pedig monda: Ne tiltsátok el őt; mert senki sincs, a ki csodát tesz az én nevemben és mindjárt gonoszul szólhatna felőlem. 

 

 


40

 

   Mert a ki nincs ellenünk, mellettünk van. 

 

 


41

 

   Mert a ki innotok ád egy pohár vizet az én nevemben, mivelhogy a Krisztuséi vagytok, bizony mondom néktek, el nem veszti az ő jutalmát. 

 

 


42

 

   A ki pedig megbotránkoztat egyet ama kicsinyek közül, a kik én bennem hisznek, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakára, és a tengerbe vetik. 

 

 


43

 

   És ha megbotránkoztat téged a te kezed, vágd le azt: jobb néked csonkán bemenned az életre, mint két kézzel menned a gyehennára, a megolthatatlan tűzre. 

 

 


44

 

   A hol az ő férgök meg nem hal, és tüzök el nem aluszik. 

 

 


45

 

   És ha a te lábad botránkoztat meg téged, vágd le azt: jobb néked sántán bemenned az életre, mint két lábbal vettetned a gyehennára, a megolthatatlan tűzre. 

 

 


46

 

   A hol az ő férgök meg nem hal, és tüzök el nem aluszik. 

 

 


47

 

   És ha a te szemed botránkoztat meg téged, vájd ki azt: jobb néked félszemmel bemenned az Isten országába, mint két szemmel vettetned a tüzes gyehennára. 

 

 


48

 

   A hol az ő férgök meg nem hal, és tüzök el nem aluszik. 

 

 


49

 

   Mert mindenki tűzzel sózatik meg, és minden áldozat sóval sózatik meg. 

 

 


50

 

   Jó a só: de ha a só ízét veszti, mivel adtok ízt néki? Legyen bennetek só, és legyetek békében egymással. 

 

 


Mark 10

 

 

 

 

HTMLBible Software - Public Domain Software by johnhurt.com

 


Other Items are Available At These Sites: