| Chapter 11 |
1 | Vala pedig egy beteg, Lázár, Bethániából, Máriának és az ő testvérének, Márthának falujából.
|
2 | Az a Mária volt pedig az, a kinek a testvére Lázár beteg vala, a ki megkente vala az Urat kenettel és a hajával törlé meg annak lábait.
|
3 | Küldének azért a testvérek ő hozzá, mondván: Uram, ímé, a kit szeretsz, beteg.
|
4 | Jézus pedig, a mikor ezt hallotta, monda: Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsőségére való, hogy dicsőíttessék általa az Istennek Fia.
|
5 | Szereti vala pedig Jézus Márthát és annak nőtestvérét, és Lázárt.
|
6 | Mikor azért meghallá, hogy beteg, akkor két napig marada azon a helyen, a hol vala.
|
7 | Ez után aztán monda tanítványainak: Menjünk ismét Júdeába.
|
8 | Mondának néki a tanítványok: Mester, most akarnak vala téged megkövezni a Júdabeliek, és újra oda mégy?
|
9 | Felele Jézus: Avagy nem tizenkét órája van-é a napnak? Ha valaki nappal jár, nem botlik meg, mert látja e világnak világosságát.
|
10 | De a ki éjjel jár, megbotlik, mert nincsen abban világosság.
|
11 | Ezeket mondá; és ezután monda nékik: Lázár, a mi barátunk, elaludt; de elmegyek, hogy felköltsem őt.
|
12 | Mondának azért az ő tanítványai: Uram, ha elaludt, meggyógyul.
|
13 | Pedig Jézus annak haláláról beszélt; de ők azt hitték, hogy álomnak alvásáról szól.
|
14 | Ekkor azért nyilván monda nékik Jézus: Lázár megholt.
|
15 | És örülök, hogy nem voltam ott, ti érettetek, hogy higyjetek. De menjünk el ő hozzá!
|
16 | Monda azért Tamás, a ki Kettősnek mondatik, az ő tanítványtársainak: Menjünk el mi is, hogy meghaljunk vele.
|
17 | Elmenvén azért Jézus, úgy találá, hogy az már négy napja vala sírban.
|
18 | Bethánia pedig közel vala Jeruzsálemhez, mintegy tizenöt futamatnyira;
|
19 | És a zsidók közül sokan mentek vala Márthához és Máriához, hogy vigasztalják őket az ő testvérök felől.
|
20 | Mártha azért, a mint hallja vala, hogy Jézus jő, elébe méne; Mária pedig otthon ül vala.
|
21 | Monda azért Mártha Jézusnak: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.
|
22 | De most is tudom, hogy a mit csak kérsz az Istentől, megadja néked az Isten.
|
23 | Monda néki Jézus: Feltámad a te testvéred.
|
24 | Monda néki Mártha: Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor az utolsó napon.
|
25 | Monda néki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet: a ki hisz én bennem, ha meghal is, él;
|
26 | És a ki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal. Hiszed-é ezt?
|
27 | Monda néki: Igen Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Istennek Fia, a ki e világra jövendő vala.
|
28 | És a mint ezeket mondotta vala, elméne, és titkon szólítá az ő testvérét Máriát, mondván: A Mester itt van és hív téged.
|
29 | Mihelyt ez hallá, felkele hamar és hozzá méne.
|
30 | Jézus pedig nem ment vala még be a faluba, hanem azon a helyen vala, a hová Mártha elébe ment vala.
|
31 | A zsidók azért, a kik ő vele otthon valának és vigasztalák őt, látván, hogy Mária hamar felkél és kimegy vala, utána menének, ezt mondván: A sírhoz megy, hogy ott sírjon.
|
32 | Mária azért, a mint oda ére, a hol Jézus vala, meglátván őt, az ő lábaihoz esék, mondván néki: Uram, ha itt voltál volna, nem halt volna meg az én testvérem.
|
33 | Jézus azért, a mint látja vala, hogy az sír és sírnak a vele jött zsidók [is,] elbúsula lelkében és igen megrendüle.
|
34 | És monda: Hová helyeztétek őt? Mondának néki: Uram, jer és lásd meg!
|
35 | Könnyekre fakadt Jézus.
|
36 | Mondának azért a zsidók: Ímé, mennyire szerette őt!
|
37 | Némelyek pedig mondának közülök: Nem megtehette volna-é ez, a ki a vaknak szemét felnyitotta, hogy ez ne haljon meg?
|
38 | Jézus pedig újra felindulva magában, oda megy vala a sírhoz. Az pedig egy üreg vala, és kő feküvék rajta.
|
39 | Monda Jézus: Vegyétek el a követ. Monda néki a megholtnak nőtestvére, Mártha: Uram, immár szaga van, hiszen negyednapos.
|
40 | Monda néki Jézus: Nem mondtam-é néked, hogy ha hiszel, meglátod majd az Istennek dicsőségét?
|
41 | Elvevék azért a követ onnan, a hol a megholt feküszik vala. Jézus pedig felemelé szemeit az égre, és monda: Atyám, hálát adok néked, hogy meghallgattál engem.
|
42 | Tudtam is én, hogy te mindenkor meghallgatsz engem; csak a körülálló sokaságért mondtam, hogy elhigyjék, hogy te küldtél engem.
|
43 | És mikor ezeket mondá, fenszóval kiálta: Lázár, jőjj ki!
|
44 | És kijöve a megholt, lábain és kezein kötelékekkel megkötözve, és az orczája kendővel vala leborítva. Monda nékik Jézus: Oldozzátok meg őt, és hagyjátok menni.
|
45 | Sokan hivének azért ő benne ama zsidók közül, a kik Máriához mentek vala, és láták, a miket cselekedett vala.
|
46 | De némelyek azok közül elmenének a farizeusokhoz, és elbeszélék nékik, a miket Jézus cselekedett vala.
|
47 | Egybegyűjték azért a papifejedelmek és a farizeusok a főtanácsot, és mondának: Mit cselekedjünk? mert ez az ember sok csodát mível.
|
48 | Ha ekképen hagyjuk őt, mindenki hinni fog ő benne: és eljőnek majd a rómaiak és elveszik tőlünk mind e helyet, mind e népet.
|
49 | Egy pedig ő közülök, Kajafás, a ki főpap vala abban az esztendőben, monda nékik: Ti semmit sem tudtok.
|
50 | Meg sem gondoljátok, hogy jobb nékünk, hogy egy ember haljon meg a népért, és az egész nép el ne vesszen.
|
51 | Ezt pedig nem magától mondta: hanem mivelhogy abban az esztendőben főpap vala, jövendőt monda, hogy Jézus meg fog halni a népért;
|
52 | És nemcsak a népért, hanem azért is, hogy az Istennek elszéledt gyermekeit egybegyűjtse.
|
53 | Ama naptól azért azon tanakodának, hogy őt megöljék.
|
54 | Jézus azért nem jár vala többé nyilvánosan a zsidók között, hanem elméne onnan a vidékre, a pusztához közel, egy Efraim nevű városba; és ott tartózkodék az ő tanítványaival.
|
55 | Közel vala pedig a zsidók husvétja: és sokan menének fel Jeruzsálembe a vidékről husvét előtt, hogy megtisztuljanak.
|
56 | Keresék azért Jézust, és szólnak vala egymással a templomban állva: Mit gondoltok, hogy nem jön-é fel az ünnepre?
|
57 | A papi fejedelmek pedig és a farizeusok is parancsolatot adának, hogy ha valaki megtudja, hogy hol van, jelentse meg, hogy őt megfogják.
|